Sziasztok! 

 

Egy ideje nem írtam itt nektek és most egy érdekes témát hoztam nektek a súlyemelést.

Az életem során voltak visszatérő elemek, mint szerintem mindenkinél. Én anno amikor elkezdtem edzeni kb. alig voltam 14 éves. Az akkori barátommal mentem le az edzőterembe és ismerkedtem meg a súlyzók világával, előtte csak tingli-tangli zenés edzéseken vettem részt. Azonnal beleszerettem ebbe a világba és kezdtem otthonosan mozogni az akkori gyúrós világba….de jó is volt..teljesen más volt mint manapság.

A hangulat és az állandó összeszokott társaság a közös edzések és a versenyekre való felkészülések a csapatban, a versenyek látogatása, hozta magával a lehetőséget, hogy megmérettesem magamat is!  Emlékszem azokara az edzésekre fekevenyomtunk, sokat, izgultam, készültem és ott voltam kiálltam megcsináltam. Voltak jobb versenyek, és kevésbé jók de mi mentünk, egy csapat, egyesület voltunk. Erő emeltünk…  még Erőemelő Szövetségi kis tagsági könyvecském is volt. Egyszóval imádtam :).

Aztán mint minden jónak ennek is vége szakadt….terem bezárás, szakítás, csapat széthullás stb….akkor valahogy ugy gondoltam egy korszak lezárult. 

Teltek, múltak az évek és megjelent a crossfit rendszere. Nem mennék, most bele a részletekbe, hogyan is épül fel és a liszensz meg egyéb ilyen jogi dolgokba a lényeg, hogy engem totálisan beszippantott.  Ekkor még csak cross traininggel ismerkedtem mely egy kicsit le butított változata a crossfittnek. Ez olyan 2008 ban volt. Ezeken az edzéseken nem voltak súlyemelő gyakorlatok csak nagyon dinamikus “hajtsukszétmagunkatéshaljunkmeg” gyakorlatok. 🙂 

Eltelt pár év amikor találtam egy jó helyet ahol viszont már kicsit komolyabb edzések folytak. Ekkor 2013 írtunk. Szerencsémre jó helyre és kezekbe kerültem, mert a terem a társaság a hangulat nem állt messze attól a 15 évvel azelőtti hangulattól.  A Crossfit edzésmódszerben előkerültek a súlyemelő gyakorlatok is ami számomra nagyon nagyöröm volt, mert  szerettem a nagy súlyokkal dolgozni és tudni mi a határom .  Sokan azt gondolják, hogy ez nem épp nőies sport. Szerintem minden nézőpont kérdése. Nyilván aki profi szeretne lenni annak áldozatot kell, hoznia. Ez mindenkinek az egyéni joga és nem is kell ezt megkérdőjelezni, az ő dolga.  Én is csináltam, dolgoztam nagy súlyokkal mégsem lettem pasis :). Kellenek a súlyok mert azoktól lesz kerek a fenék és a váll.  Nem “azemeljükfelalábunkatmégnegyvenszer” aerobiktól.  🙂

Idén a covid első hulláma végén tanfolyamon vettem részt. A súlyemelésről tanultunk. Átfogóan és alaposan. Fehér Tamástól és Bánkúti Gabitól nagyon jó volt tanulni. Jó volt újra vasat fogni és érezni a súlyokat. Nekem ez az ami erőt ad (a spartan mellett) és kihúz a gödörből. Szóval sok év után idén újra belevágtam. Illetve csak szerettem volna. A sok online edzés kicsit megviselte az amúgy is beteg ízületeimet, így nem sokat tudtam gyakorolni. A betegségemről fogok írni Nektek egy külön bejegyzésben, mert hasznos lehet másnak is. 

Terv az, hogy ha végre rendbe jövök egy minimális szintre akkor majd újra neki megyek a súlyoknak és szépen építkezem. Látjátok nem adom fel! ;).

Ti se tegyétek! 

A sport, a mozgás az ember lét eleme. Ezáltal erősödik az immunrendszerünk, az ellenállóképességünk, változik a nézőpontunk a kitartásunk! 

Gyerünk sportra fel! 

Timi