Sziasztok

Nem jelentkeztem egy ideje cikkel mert eléggé sűrű volt az elmúlt 7 hónap, és sokat gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg a bennem kavargó gondolatok nagy részét. Na és persze a babám is fejlődik így adott feladatot rendesen! 🙂

De már igérgettem egy jó ideje, hogy hamarosan írok nektek, mi történt az elmúlt hónapokban. Az edzések tekintetében egyre jobban tudtam terhelni magam, pláne, hogy kiderült mi a betegség alapja így el tudtunk indulni egy irányba a kezelést illetőleg. Ahogy írtam dolgoztam bennem az érzések azzal kapcsolatban, hogy leírjam e a betegségem miben létét és még most is eléggé tanácstalan vagyok. Maradjunk annyiban, hogy egyenlőre körvonalazom a dolgokat. Nekem is meg kell még emésztenem. Noha nem egy kezelhetetlen dologról van szó de nagyban befojásolja az életemet és a sporthoz fűződő szoros kapcsolatomat, pláne a terepfutást és a Spartant!

A kislányomegy csoda és nagyon türelmes, jó alvó baba. Viszonylag könnyű dolgom is volt mert sokáig aludt reggel és így tudtam edzeni korán reggel. Voltak nehezebb időszakok de alapjában véve az éjszakákat is végig aludta max 1-2 x ébredt fel nagyritkán. Ez közel sem jelenti azt, hogy húúú de jó nekem mert tudtam aludni, nos aki anya az tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hiába a légzés figyelő és a baby őr sokszor keltem fel megnézni, hogy minden oké-e. De ez szerintem normális. Egyedüli problémám a terepfutás volt. Nyáron még jól ment mert mivel korán kelt a napocska ki tudtam menni futni ameddig a párom még nem indult el dolgozni. De ahogy bejött a rosszabb idő és későn világosodott sajnos nem tudtam megoldani. Bár a doki engedte a futást de egyenlőre még a nagyobb távokat nem tartotta jó ötletnek. Semmi gond akkor is futok, akkor a benti futásra fektetek hangsúlyt és a futó padon tartom magam valamilyen szinten kondiba. A tapasztalatom az, hogy valóban szüksége a szervezetünknek az 1 év mire visszatér az eredeti állapotába. Talán most 1 évtávlatában, mondhatóm azt, hogy ismét 100%os vagyok. Nyilván nem vagyok ugyan az teljesen még, van még mit fejlődni de szépen lassan haladok a cél felé.

 

Nekem nagyon jó kis tanuló lecke volt a szülés és ezt most a jó értelemben
mondom. Eddig is kicsit azt az elvet vallottam, hogy egy férfi edző nem fogja sohasem 100%-ban a női test működését megérteni, átérezni. A szülés óta ezt még inkább így gondolom.

Az anyukák, akik hozzám járnak ezt még jobban megerősítik. Jó látni, hogy
szeretnek jönni. élvezik, hogy kicsit kikapcsolódhatnak, de még is ott lehet
velük a baba.

A tanácsom edzőként az, amit mindig is szoktam mondani, hogy a fokozatosság elvét be kell tartani! Szülés után ez halmozottan igaz. Ne várj gyors változást egy közel 1 éves igen komoly terhelés után.!!! Nem beszélve a szoptatás időszakáról! Eltelt 1 év nálunk de még így is vannak pillanatok amikor a testem jelz, hogy bizonyos terhelésre még nem áll készen. Ezeket tiszteletbe kell tartani és hagyni még regenerálódni! Eljön majd az idő amikor készen fogsz állni!

Ősszel elindítottam a túrák mamáknak, hordozóval kezdeményezésem! Mi
Fannival, már rendszeresen eljárogatunk, egyenlőre még csak rövidebb távokat
túrázunk de szépen lassan növeljük a távot! Ha van kedved csatlakozz, hozzánk!
Természetesen bárki velünk tarthat babától, függetlenül!

 

Figyeld az oldalamat mert mindig kiteszem az aktuális eseményt!

Reményeim szerint a következő bejeletkezésem januárban lesz! Jövök majd egy fantasztikus bérlet akcióval, a részletek decemberben kerülnek fel! Lehet apát fűzni, egy hasznos karácsonyi ajándékra! 🙂

Legyen szép napotok

Timi